Szék az ablak előtt

Már tizennyolcszor láttam a leheletem –
Most legutóbb az orrom nyomával, és
Mindeddig talán kétszer pislantottam:
Egy fehér hosszút, majd egy szürke rövidet,
A legvégére várom a feketét… de akkor már
Rég nem fogok itt kuporogni és hagyni, hogy
Előttem törjön meg a fény;
Csónakon, vagy sárkányrepülőn felsuhanok
A csúcsra, és majd örömmel lapátolom onnan
A havat Afrikába.
Előre tornáztatom magam: kapálózok, ugrálok
Le és vissza föl, és melegítem a csuklóm
A nagy nyitáshoz. Ő is.
Szinte már a levegőt is együtt vesszük és mindkettőnknek
Látomásai vannak.
Ezt is látom. Lassan egy vékony, fényes, függőleges
Csík jelenik meg előttem. Szélesedik és szélesedik és
Kimegyek az ajtón.

Kelt.: 2007. május 9. Olvasva 294 alkalommal.